Vörösmarty Mihály: Ábránd
Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, S némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesíteném S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért!
|